House of Kings and Queens
House of Kings and Queens ©

Lee Price

A hulli Humber Street galéria gondolatébresztő fotókiállításán Lee Price fotóművész Sierra Leone LGBT+ közösségének életét mutatja be.

A The House Of Kings And Queens címet viselő kiállítás Hull és ikervárosa, a Sierra Leone-i Freetown közötti folyamatos partneri együttműködés részeként jött létre. Az év első felében, az 1967-es Sexual Offences Act (a szexuális bűncselekményekről szóló törvény) 50. évfordulójának emlékére mutatták be - ez a törvény indította el az Egyesült Királyságban a homoszexualitás dekriminalizálásának folyamatát.

A kiállítás címe egy fiatal transznemű nő otthonára utal, amely menedékhelyként szolgál Freetown LGBT+ közössége számára, ahol a homoszexualitás még mindig illegális. Price erőteljes képei betekintést nyújtanak a ház mindennapjaiba, ahol a lakók elnyomás nélkül élhetnek - és bemutatják, hogy mit jelent melegként élni Freetownban.

Ebben az interjúban Lee Price a kiállítás összeállításáról beszél.

HONNAN HALLOTT ERRŐL A FREETOWNI HÁZRÓL?

Amíg Freetownban laktam, volt egy segítőm, egy helyi ember, akinek az volt a dolga, hogy segítsen nekem alanyokat találni, megmutassa, hogy mi hol van, mit hogyan csinálnak, és hogy tolmácsoljon, amikor olyanokkal beszéltem, akik nem tudtak angolul. Ő történetesen ismert egy transznemű nőt, és az első Freetownban töltött estémen elvitt egy transsznemű szépségversenyre, amelyen ez a nő is részt vett. Ezek a versenyek fontos részei a Freetowni meleg kultúrának - a meleg közösség rengeteg tagja ellátogat ezekre az eseményekre, annak ellenére, hogy titokban tartják őket.

A következő nap visszamentem, hogy a nőt meglátogassam saját otthonában, és ekkor fedeztem fel, hogy a lakása menedékházként működik az LGBT+ közösség azon tagjai számára, akiknek biztonságos helyre van szükségük. Szinte azonnal tudtam, hogy a munkám eköré a ház köré fog épülni, ezért elkezdtem minden nap odajárni. Megtudtam, hogy milyen fontos, és mit jelent azok számára, akik ott laknak.

MIT SZÓLTAK A HÁZ LAKÓI A PROJEKTHEZ?

Néhányan kicsit gyanakodva fogadták, de ezt meg is értem. A legtöbben ahhoz voltak hozzászokva, hogy meglehetősen titkolózva élnek, és hogy idegenekkel nem beszélnek nyíltan a szexualitásukról. Ezért azt hiszem, hogy az a gondolat, hogy valaki, akit nem ismernek, egy fényképezőgéppel megjelenik az otthonukban, kezdetben egy kicsit ijesztő volt a számukra. Miután elmagyaráztam, hogy semmilyen képen nem mutatom meg az arcukat, és hogy azért vagyok ott, hogy bemutassam a helyzetüket, és a Sierra Leone-i meleg közösség egészének az életét, hamarosan elengedték magukat a fényképezőgép körül. Örültek egy olyan projektnek, amely bemutatja a világnak, hogy mennyi munkára van még szükség a melegjogok tekintetében Afrikában.

MIT TUD ELMONDANI NEKÜNK A HÁZ LAKÓINAK ÉLETÉRŐL?

Freetown, de egész Sierra Leone LGBT+ közösségének az élete tele van nehézségekkel. Sokszor nem kapnak egészségügyi ellátást, vagy az eladók elzavarják őket az üzletekből attól való félelmükben, hogy a pénzük balszerencsét hoz. Fizikai és verbális erőszakkal fenyegetik őket. Napi szinten éreztetik velük azt, hogy számkivetettek, és vannak, akik nehezen tudnak pozitívak maradni a helyzetükkel kapcsolatban.

The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price
The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price ©

Tom Arran

The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price
The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price ©

Tom Arran

The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price
The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price ©

Tom Arran

The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price
The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price ©

Tom Arran

The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price
The House of Kings and Queens Install Shot | Lee Price ©

Tom Arran

VOLT OLYASMI, AMI MEGRÁZTA VAGY MEGLEPTE ÖNT A HÁZZAL, VAGY A LAKÓKKAL KAPCSOLATBAN, AKIK MENEDÉKET TALÁLNAK OTT?

Miután már dolgoztam Ugandában, és körüljártam, hogy milyen ott az élet az LGBT+ közösség számára, nem igazán lepett meg az, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük a szexuális kisebbségeknek Sierra Leone-ban. A legtöbb afrikai országban az az általános vélemény, hogy a homoszexualitás „nem afrikaihoz méltó”, és az egész kontinensen általánosak az LGBT+ közösséggel kapcsolatos előítéletek.

De ami meglepett, az a ház lakóinak, és az egész közösségnek az ellenállóképessége volt. Bár nagyon is tudatában vannak annak, hogy fenyegetést jelentenek számukra azok az emberek, akik nem fogadják el az életmódjukat, mégis hűek maradnak identitásukhoz és nem hagyják, hogy a napi nehézségek letörjék őket – legalábbis nem túlzottan. Hálásak a ház nyújtotta szabadságért és biztonságért, és körülöttük lévő emberektől kapott szeretetért és támogatásért.

AZ ÖN MUNKÁJA ELSŐSORBAN A SZEXUALITÁS TÉMÁJÁRA ÖSSZPONTOSÍT. EZ A PROJEKT ÖN SZERINT KÜLÖNBÖZÖTT AZ ELŐZŐ MUNKÁITÓL?

Az előző munkáimmal ellentétben ez a projekt inkább az ellenállásról és az összefogásról szólt. Természetesen szerettem volna rávilágítani azokra a nehézségekre, amelyekkel ezek az emberek nap mint nap szembenéznek. Nem igazán beszélhetünk arról, hogy milyen melegnek lenni Sierra Leonéban anélkül, hogy szóba kerülne az ellenségesség, amivel fogadják őket – de nem akartam, hogy ez legyen a munkám fő üzenete. Inkább a meleg közösség tagjainak bátorságára akartam felhívni a figyelmet, és arra a szolidaritásra, amit a ház nyújt.

MILYEN KÉRDÉSEKET SZERTNE FELVETNI EZZEL A PROJEKTTEL?

Az Egyesült Királyságban idén ünnepeljük a homoszexualitás dekriminalizálásának 50. évfordulóját, és azt a fejlődést, amit azóta a melegjogok terén elértünk. Ez nem azt jelenti, hogy már nincs más dolgunk – az előítéletek még itt is, nagyon is élnek, és nem lehetünk túl elégedettek addig, amíg ez meg nem szűnik.

Azt azonban láthatjuk, hogy itt, az Egyesült Királyságban a helyzetünk messze jobb, mint az olyan helyeken élő LGBT+ közösségeké, mint Sierra Leone. Itt, és a világ sok másik részén még rengeteg fejlődésre van szükség. Remélem, hogy ez a projekt rávilágít erre a nemzetközi emberi jogi problémára, és vitákat indít arról, hogy miért kezelünk másokat hátrányosan a szexualitásuk miatt – nem csak a tengerentúlon, hanem itthon is.

 

Nicola Taylor eredeti, teljes cikkét elolvashatja a Humber Street Gallery weboldalán.

Nézze meg ezt is!

Külső linkek