Kerry Baldry
Kerry Baldry, a Hullban élő művész főleg 16mm-es filmmel és videóval dolgozik. Alkotásait világszerte kiállították, többek között Olaszországban, az idei Velencei Biennálén. Kilenc évvel ezelőtt létrehozta a One Minute című filmművészeti programot, amelyet világszerte számos galériában és filmművészeti fesztiválon bemutattak. Ebben az interjúban Kerry Baldry megosztja velünk kedvenc filmjeit az egyre bővülő archívumból, és elmondja, mit gondol a Hullban és máshol működő művészek filmjeiről.
MILYEN KAPCSOLAT FŰZI ÖNT HULLHOZ?
Hull közelében születtem, és a városban töltöttem kamaszkorom éveit. Ezután Londonba költöztem, sokat utaztam, és sok időt töltöttem Berlinben is. Nyolc évvel ezelőtt kerültem vissza Hullba, amikor Mark Wigannel együttműködve megalapítottuk a The Museum of Club Culture nevű múzeumot, és annak kurátoraiként kezdtünk dolgozni. A múzeum hátsó részén található Projection Rooms nevű vetítőszoba kurátora is lettem, ahol filmművészeti alkotásokat mutatunk be. Az elmúlt kilenc év során a One Minute mozgókép-művészeti program kurátoraként és terjesztőjeként is működtem, amely most már több mint 500 egyperces videót tartalmaz.
MI INDÍTOTTA ARRA, HOGY ELKEZDJE A ONE MINUTE PROGRAMOT?
A Middlesex Egyetem szépművészeti szakán végeztem, majd posztgraduális filmművészetet tanultam a Central Saint Martins művészeti egyetemen. Ekkor kértek fel, hogy készítsek egy egyperces filmet a One Minute Television című sorozat számára, amelyet az angol The Late Show tévéműsorban mutattak be. Ez inspirált arra, hogy tovább tanulmányozzam a nagyon rövid művészfilmek műfaját.
Egy salfordi művészeti stúdió tagjaként lehetőségem volt egy nagy galériaterem használatára. Az az ötletem támadt, hogy érdekes lenne más művészek/rendezők egyperces munkáiból összeállítani és bemutatni egy sorozatot. Máshonnan is érdeklődtek az összeállítás levetítése iránt, úgyhogy innen indult a dolog.
Jelenleg a 10. sorozat összeállításán dolgozom. A One Minute sorozatokat világszerte számos helyszínen mutatták be: a Hong Kong-i Művészeti Fesztivál szállodai szobáiban, Sydney raktárépületeiben, az angliai Leeds bevásárlóközpontjaiban, a walesi Snowdonia Nemzeti Park istállóiban, de hagyományosabb helyszíneken is - nemzetközi múzeumokban, filmmúzeumokban, filmfesztiválokon és galériákban. Minden sorozat 50 perces, és karrierjük különféle szakaszaiban járó nemzetközi művészek munkáját tartalmazza: vannak köztük frissen végzettek és Turner-díjat nyert alkotók is.
HOGYAN DEFINIÁLNÁ A MŰVÉSZFILM FOGALMÁT?
A One Minute sorozatok összeállításakor film és videó műfajú alkotásokat választottam, de a művészek nem csak ezeket a médiumokat használják munkájuk során. A projektek, amelyeknek a kurátora vagyok, általában kis költségű, független, kísérleti alkotásokat mutatnak be, amelyek a művész személyes, egyedi nézőpontjából készültek, és nem támaszkodnak a kereskedelmi filmkészítés szabályaira és konvencióira.
MIK VOLTAK A ONE MINUTE SOROZAT BEMUTATÁSÁNAK LEGEMLÉKEZETESEBB PILLANATAI?
Sok ilyen volt, többek között a londoni Furtherfield Galériában, a liverpooli FACT-ban, vagy a berlini Directors Lounge Contemporary Art and Media galériában való vetítést említeném, de a legemlékezetesebb talán a liverpooli Small Cinema moziban való vetítés volt, a LightNight fesztivál során. Az este alatt 500-an nézték meg a sorozatot, ami fantasztikus érzés volt. 2016 májusában felkért a lisszaboni Obliqua/ VideoArte Cinema Experimental, hogy az Egyesült Királyságot képviselő One Minute filmgyűjtemény kurátora legyek.
HOGYAN JELLEMEZNÉ A MŰVÉSZFILMEK VILÁGÁT HULLBAN?
Volt, és most is van jópár kiváló, a film és a videó médiumával dolgozó művész és kezdeményezés Hullban. Az 1970-es és 80-as években volt egy Szépművészeti filmprogram a Hull School of Art főiskolán, Tony Hill vezetésével (akinek a munkája a One Minute sorozatban is látható). Az 1980-as és 90-es években a Hull Time Based Arts szervezet támogatta a városban a művészfilmeket a ROOT fesztiválokkal, valamint a Glimmer, Hull nemzetközi rövidfilmfesztiválja is lehetőséget adott a helyi és nemzetközi alkotások bemutatására. Néhány évvel ezelőtt a Hull One Minute Artists Moving Image Festival (Hull Egyperces Művészeinek Mozgókép-Fesztiválja) kurátora voltam, amelyet a város számos helyszínén bemutattak, és amely az Egyesült Királyságban működő és nemzetközi művészek munkáját vonultatta fel.
HOGYAN VÁLTOZTATTÁK MEG A KERESKEDELMI MOZIZÁST AZ OLYAN FILMKÉSZÍTŐ MŰVÉSZEK, MINT STEVE MCQUEEN ÉS SAM TAYLOR WOOD, AKIKNEK A NEVÉT MA MÁR MINDENÜTT ISMERIK?
A művészek a filmezés legkorábbi napjai óta használják ezt a médiumot munkájuk során. Ők nem támaszkodnak a kereskedelmi filmkészítés szabályaira és konvencióira, ezért személyes és egyedi megközelítést alkalmaznak. A művészek által készített filmeknél gyakran fontosabb a vizualitás, alacsony költségből készülnek és nem lineárisak. A kereskedelmi filmekkel ellentétben céljuk nem a szórakoztatás, hanem arra bátorítják a nézőt, hogy ő is aktív résztvevővé váljon.
A művészfilmek sok kereskedelmi filmkészítő vágási és mozgóképes technikáira, a zenei videók és reklámok készítésére, valamint a filmfőcímek tervezésére is hatással voltak. Az évek során a filmművészek, mint például Jean Cocteau, Andy Warhol, Luis Bunuel, Derek Jarman és Steve McQueen mozifilmeket is készítettek. A művészfilmek és -videók a közelmúltban szélesebb körben is ismertebbé váltak. Ez az olyan nagy nyilvánosságot élvező vetítéseknek köszönhető, mint például a Turner-díj átadása, vagy a Tate Modern és hasonló nagy galériák rendezvényei. A művészfilmek készítői továbbra is hatással vannak a kereskedelmi filmkészítésre, és a kereskedelmi filmgyártók és forgalmazók nyitottabban fogadják a filmművészek által rendezett mozifilmeket, amelyek saját személyes és költői megközelítésüket tükrözik.
MILYEN HATÁSSAL VANNAK A DIGITÁLIS TECHNOLÓGIÁK A MŰVÉSZFILMEK KÉSZÍTÉSÉRE?
Számomra ezek tették lehetővé, hogy sokkal inkább magamra hagyatkozzak. Tudok filmezni, vágni, és szinte azonnal fel tudom tölteni a munkámat az internetre, hogy mások is megnézhessék. Számos művészfilm az interneten is elérhető, pl. a Visual Container oldalon (ahol a One Minute sorozatok közül is látható volt néhány). Az avantgárd munkákat válogató oldalak, mint pl. az Ubuweb is nagyszerű forrása ezeknek az alkotásoknak.
MILYEN TANÁCSOT TUD ADNI AZOKNAK, AKIK SZERETNÉNEK TÖBBET TUDNI A MŰVÉSZFILMEK KÉSZÍTÉSÉRŐL?
Azt javaslom, hogy nézzenek utána a dadaisták, és a szürrealisták munkájának, a korai szovjet filmeknek, az 1960-as évek underground kísérleti rendezőinek, valamint a bővebben értelmezett film- és videóművészetnek. A Shoot Shoot Shoot, a London Filmmakers Co-op archívuma is nagyszerű kiindulópont.
